HETOX KFT.

Ektoparaziták, vérszívók

Emberen élősködő tetvek
Áttekintés

A három tetű csak két fajt képvisel, mert a ruhatetű és a fejtetű egy faj két változata, ugyanis külsőleg és testfelépítésükben majdnem egyformák, előfordulási helyükben, valamint életmódjukban térnek el egymástól. A lapostetű külön fajt alkot.
A nőstény tetvek életük (2-4 hét) folyamán 40-200 (átlag 100) petét raknak, melyet serkének nevezünk. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható cementszerű anyaggal rögzíti. Az első hónap végére egy nőstény ivadékainak száma kb. 150, a második hónap végén azonban akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés a látszólag alacsony peteszám ellenére is aránylag gyorsan bekövetkezhet.
Kifejléssel fejlődnek. A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így szinte letéphetetlenül rögzítik magukat a vérszívás idején.
Tájékozódásuk azonban csökevényes, csak a fényt és árnyékot megkülönböztető szemeik mellett jól fejlett hőérzékük és szaglásuk szolgálja. Fénykerülők, de a fény életüket nem zavarja.
A külső behatásokkal szemben igen ellenállóak, a szárazságot jól tűrik, és vízbe merítve napokig sem pusztulnak el. Különösen kedvelik a 30-33 °C hőmérsékletű helyeken. A hőmérséklet ingadozására eléggé érzékenyek, ezért olyan tartózkodási helyet keresnek ahol állandóan egyenletes a hőmérséklet. Peterakásuk és fejlődésük 20 °C alatt leáll.
A fagy sem tesz kárt bennük -10, -20 °C hőmérsékleten napokig életben maradnak. Érzékenyek viszont a magas hőmérsékletre, 50 °C-on percek, 60 °C-on másodpercek alatt a tetvek és a serkék egyaránt elpusztulnak.
Az éhezést rosszul tűrik, főleg a lárváknak nagy a táplálék igénye. A ruha- és a fejtetű naponta 6-12 alkalommal szív vért, a lapostetű viszont szinte állandóan táplálkozik. Szobahőmérsékleten táplálék nélkül napok alatt elpusztulnak.

A ruha-, fej- és lapostetű eltérő sajátosságai a következők.

Ruhatetű
(Pediculus humanus humanus)
Tartalom
2,5-4,5 mm nagyságú, ovális alakú, szürke színű. Igen mozgékony. Serkéit az alsó- és felsőruha, test felé eső ráncaira, varrásaira, a textília szálaira rakja, de igen gyakran a végbél körüli piheszőrökön helyezi el. Általában ott tartózkodik, ahol a ruha legszorosabban simul a testhez, magán a testen rendszerint csak vérszíváskor található.

Terjedésére az aktív vándorlás a jellemző. Ha a testhőmérséklet emelkedik (láz), a test felszínéréről és a fehérneműből a külső rétegekbe vándorol, majd a ruházatot elhagyja és új gazdát keres. Ugyancsak elhagyja a levetett és kihűlt ruházatot. Szétmászik és a földre kerülve vérszívás céljából az emberre igyekszik felkapaszkodni. Ruhatetves egyén környezetében tehát mindenkit fenyeget a tetvesség veszélye. Ez a veszély különösen ott nagy, ahol a tetves személy vetkőzik (pl. orvosi rendelőben, kórházban, fürdőben, tömegszálláson stb.).
A ruhatetű járványügyi jelentőségét tehát e jellegzetes biológiai tulajdonságai magyarázzák.
Tartalom

Fejtetű
(Pediculus humanus capitis)
Tartalom

2,5-4,5 mm nagyságú ovális alakú. Színe alapjában véve szürke, de az a haj színétől függően változhat. Serkéit a hajas fejbőr és a haj határán helyezi el, előszeretettel a halánték- és tarkótájon. Mivel a haj havonta kb. 1 cm-t nő, ezért a serkék fejbőrtől való távolságából a fertőzés kezdetére következtetni lehet.



Elsősorban a hajas fejbőrön tartózkodik, de alkalmilag egyes használati tárgyakon.(pl. fésűn, kefén, sapkán, fejkendőn stb.) is megtalálható.
Emberről emberre nem vándorol, döntően közvetlen érintkezéssel (pl. fej összedugással, birkózással, sugdolózásssal), illetve jellegzetes használati tárgyak közvetítésével terjed.
Tartalom

Lapostetű
(Phthirus pubis)
Tartalom
1-2,5 mm nagyságú, négyszögletes alakú, szürke színű. Főleg a szeméremszőrzeten tartózkodik, de alkalmilag a szemöldökön és a szempillán is található. Serkéit ugyan-ezekre a helyekre rakja.



Nem szívesen mozog, napokig egy helyben, a szőrszálakba kapaszkodva tartózkodik és ugyanarról a helyről szív vért. A táplálék hiányára a legérzékenyebb. A ruha- és fejtetűhöz képest fejlődése lassúbb, ezért szaporodása is mérsékeltebb.
Emberről emberre nem vándorol, kizárólag közvetlen úton (pl. nemi érintkezéskor, együtt alváskor stb.) terjed.
Tartalom

Szúnyogok

A hazánkban élő közel 50 szúnyogfaj közül higiénés jelentőségük és gyakoriságuk miatt a foltosszárnyú maláriaszúnyog, a gyötrő szúnyog, a házi szúnyog és a mocsári szúnyog biológiáját, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeit ismertetjük.

Áttekintés

Közös tulajdonságuk, hogy teljes átalakulással fejlődnek.
A peterakás a nőstények megtermékenyítése után 1-4 nappal kezdődik. A petékből kikelő szúnyoglárvák fejlődéséhez a víz nélkülözhetetlen. Ennek ellenére a szúnyog-lárvák nem elsődleges vízi élőlények, hanem csak másodlagos, a vízhez alkalmazkodott szervezetek. Erre utal az is, hogy állandóan a víz felszínén, vagy csak kis vízmélységben, légcsövüket a víz felszínén tartva (a mocsári szúnyog kivételével), az oxigént nem a vízből, hanem a légköri levegőből nyerik. A víz oxigéntartalma a lárvákra alig van hatással. A lárvák fejlődésére a víz fizikai jellemzői közül a hőmérsékletnek van döntő szerepe, 16-20 °C között kb. egy hónap, 25 °C-on két hét. A hőmérsékleti határok az egyes fajokra jellemzőek. Alacsony hőmérsékleten a fejlődés lelassul, vagy leáll, magasabb hőmérsékleten viszont a lárvák halandósága növekszik. A víz befagyását még a lárvaállapotban telelő fajok sem tűrik, ezért a fagy elől az iszap mélyébe ássák magukat. A szél, a hullámzás a lárvákat elpusztítja, a tenyészőhely idő előtti kiszáradása pedig a legtöbb lárva számára végzetes. Táplálékukat a vízben élő egysejtű szervezetekből és szerves törmelékből szűréssel szerzik meg.
A bábállapot 3-4 napig tart. A víznél könnyebb báb a felszínen úszik. Amennyiben a vízre árnyék vetődik, vagy megrezdül, a báb gyors mozgással lebukik.
A hím szúnyog szájszerve a bőr átszúrására alkalmatlan, ezért csak növényi nedvekkel táplálkozik. Vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak, de a kikelt imágók még nem táplálkoznak, mert kellően meg nem szilárdult szájszerveikkel a bőrt nem képesek átszúrni.
Legmohóbban a 3-4 napos nőstény támad. Megszokott gazdáját, szagát és hőmérsékletét érzékelve, optikai és kémiai érzékszervei segítségével találja meg. Az éhes nőstény a szúrásra legalkalmasabb felület kiválasztása céljából az ember, vagy az állat bőrét gondosan végigtapogatja, majd a bőrfelszín alatt húzódó eret megkeresve szívókáját az arra alkalmas helyen szúrja be.
Átlagos élettartamuk alig több egy hétnél. Halandóságuk a természetben rendkívül nagy, naponta közel 40 % is lehet. Az alacsony hőmérséklet és a nem túl magas páratartalom élettartamukat meghosszabbítja.
A maláriaszúnyog testtartása egyenes, a falon ülve potroha a fal síkjával hegyesszöget alkot, a mennyezetről függőlegesen lóg le. A gyötrő-, a házi- és a mocsári szúnyog tora és potroha viszont szöget zár be, ezért a falon potrohuk a fal síkjával párhuzamos, a mennyezeten ferdén ülnek. A négy szúnyogfaj eltérő sajátosságai a következők.

Foltosszárnyú maláriaszúnyog
(Anopheles maculipennis)
Tartalom
Imágó alakban telel át. A rejtekhelyre vonuló, zsírtartalékot gyűjtő, megtermékenyített nőstények 6-8 hónapig is életben maradhatnak.



Egy-egy alkalommal átlag 200 petét rak. A petéken úszókészülék van, amely lesüllyedésüket megakadályozza. A lárvák a petékből nyáron 2-3 nap alatt kelnek ki (hidegben azonban ez 3 hétig is elhúzódhat), amelyek tiszta, napsütötte, növényzetben gazdag, sekély álló, vagy alig mozgó vízben fejlődnek. A legcsekélyebb légmozgás is a petéket a part felé hajtja, ahol azok a növényzet levelei között fennakadnak, kiszáradnak és elpusztulnak.
Repülési távolsága a tenyészőhelytől 1,5-2 km. Nyári melegben 3-4 naponként vérszívásra van szüksége, amely nélkül petét sem képes rakni. Elsősorban emlősállatok (szarvasmarha, sertés) vérével táplálkozik (zoofil), az ember vérét kevésbé kedveli.
Kedvenc tartózkodási helye a párás levegőjű istálló és sertésól. A lakás számára többnyire túl világos és száraz, ezért napkeltekor az éjszaka berepült szúnyogok is sötétebb helyre menekülnek. Kisebb részük a falon, többségük a mennyezeten, főleg annak pókhálós, sötét sarkaiban keres nappali rejtekhelyet.
Éjszaka teljes besötétedéskor kel szárnyra, akkor táplálkozik. Többnyire éjféltájban támad és mivel csípése fájdalmatlan, alig észrevehető, így erre áldozata nem is ébred fel.
Tartalom

Gyötrő szúnyog
(Aedes vexans)
Tartalom
Pete alakban telel át. A nőstény petéit egyesével nem a vízre, hanem a növényekre, vagy a nedves talajra rakja le, ahol az esőzések, áradások, esetleg hóolvadás alkalmával, vagy a talajvíz emelkedésekor előbb-utóbb víz alá kerül. A pete hosszú ideig, akár évekig életképes marad. Téli vizekben fejlődése nem indul meg, csak akkor, amikor a tavaszi nap a vizet felmelegíti.



Növekedésük hihetetlenül gyors, a lárvák meleg nyári időben 4-5 nap alatt kifejlődnek, amelyhez napos, sekély víz (pl. pocsolya, vizesárok, gödör, kocsinyom stb.) is elegendő. A nyári esők után víz alá került rétek, a megáradt folyók árterei nyüzsögnek a lárváktól. A bábok víz nélkül, a sárban is befejezik fejlődésüket. Évente több nemzedéke van.
Bármely élőlény vérével táplálkozni képes. A szúnyogok által okozott kellemetlenség fő előidézője. Késő tavasztól kora őszig okoz ártalmat, ligetekben, parkokban, erdőkben egész nap támad. Csípése fájdalmas. Az imágó nappal a fák között húzódik meg, a növényzet nélküli területeket kerüli.
Tenyészőhelyétől messzire, akár 5-15 km távolságra is elvándorol, ezért olyan területeket is eláraszt, ahol nincs alkalmas tenyészőhelye.
Tartalom

Házi szúnyog
(Culex pipiens molestus)
Tartalom
Egész éven át tenyészik. Csak olyan helyeken él, ahol télen is talál alkalmas vizet.

A nőstény peterakáskor 2-300 petét rak a víz felszínére oly módon, hogy azok összetapadva, petetutajt alkotva a víz felszínén ússzanak. Az imágó nem gyűjt zsírtartalékot, a lakásban marad, vagy melegvizű tenyészőhelyén tartózkodik. Bármely vízgyülem
(pl. esővizes hordó, konzervdoboz, ciszterna, árnyékszéki űrgödör, föld alatti szennyvízcsatorna stb.) megfelel számára.
A ház körül él, tenyészőhelyétől legfeljebb 0,5-1 km-re távolodik el. Zárt, sötét, huzatmentes helyeken tartózkodik. Különösen télen kellemetlenkedik. Döntően az ember vérét kedveli, ezért súlyos kellemetlenséget okoz. Főleg este és éjszaka szív vért. Vérszívás nélkül is képes petét rakni, de peteszáma ilyenkor kevesebb.
Tartalom

Mocsári szúnyog
(Mansonia richiardii)

Lárva alakban telel át. A nőstény petéit a vízfelszínre rakja. A lárva növekedése rendkívül lassú (kb. 10 hónap), ezért csak állandó vizekben (pl. tavakban, mocsarakban, csatornákban stb.) fejlődik. A lárva és a báb légzőcsövét a vízinövények szárába fúrja és az onnan felvett levegővel légzik.
Vérszomjasan támadó, az ember számára legkellemetlenebb faj. Főképp alkonyatkor csíp, de erdős, árnyékos helyen nappal is támad. Különösen állandó vizek környékén, napnyugtakor ártalma szinte elviselhetetlen. Csípése fájdalmas.
Tartalom

Közönséges kullancs
(Ixodes ricinus)
Tartalom
Áttekintés

1-4 mm nagyságú, lapos, tojásdad alakú, vérrel teleszívott állapotban babszem nagyságúra megduzzadó, sárgásbarna színű pókidomú. A lárvának három, az ezt követen kialakuló sajátos formának, az ún. nimfának és az imágónak négy-négy pár lába van.



Kifejléssel fejlődik. A nőstény 2-9 évig tartó élete során több ezer petét rak, melyekből a lárvák a hőmérséklettől függően 2-8 hónap múlva kelnek ki, majd valamilyen növényen várják, hogy kisebb emlősökön megkapaszkodva vért szívjanak, amely kb. 1 hétig tart. Minden fejlődési stádium átalakulásához vérszívásra van szükség.
A táplálkozástól függően a fejlődés teljes időtartama 2 hónap-6 év között mozoghat, de átlagosan 3 év.
A háziállatok, földön fészkelő madarak, hüllők, vadon élő emlősök, valamint az ember vérét szívja. Az aljnövényzeten (fűszálakon), a bokrok és fák levelein – legfeljebb
1,5 méter magasságban (!) – hátsó lábaival megkapaszkodva, lógva várja a táplálkozási alkalmakat. A vért adó gazdára hang- és szaginger hatására ejti rá magát. Az emberre kapaszkodott kullancs a ruhán, vagy a bőrön továbbmászik, és alkalmas helyet keresve
(pl. térd- és könyökhajlaton, felkar belső felületén, hason stb.) csak néhány óra után kezd vért szívni. Vérszívás után a bőrről magától csak 3-8 nap múlva esik le.
Hűvös, nedves homokban táplálék nélkül 3-6 évig is életben marad, a fiatal alakok azonban az éhezést csak kb. 1 évig bírják.
Erdőkben, erdei tisztásokon, bokros, bozótos, nyirkos helyeken él. Száraz időben a nedves avar alá húzódik. Nagy számban különösen április-május-június és szeptember hónapokban fordul elő.
Az emberre esős, nyirkos időben, többnyire a kerti munka során, vagy kirándulás közben kapaszkodik fel. A kertekbe a háziállatok, a földön fészkelő madarak és a vadon élő kisemlősök révén kerül be.
Tartalom

Ágyi poloska
(Cimex lectularius)
Tartalom
Áttekintés

4-8 mm hosszú, rozsdabarna színű, szárnyatlan, szipókás rovar. Lábain karmok és tapadókorongok találhatók. Torán jellegzetes szagú váladékot termelő bűzmirigy van.



Kifejléssel fejlődik. A nőstény élete folyamán (1-2 év) naponta 2-3 petét rak, melyeket búvóhelye talapzatára ragaszt. A petékből a lárvák 10 nap alatt kelnek ki és öt vedlés után válnak ivaréretté. A vedlésekhez feltétlenül vérszívásra van szüksége, e nélkül fejlődése megáll. A teljes kifejlődés ideje nyáron átlagosan 60 nap. Aránylag szapora, egy poloska ivadékainak száma egy év alatt kb. 4000 lehet. Évente 3-4 nemzedéke van.
Fénykerülő. Nappal hasadékokban, repedésekben, keskeny résekben, sötét, huzat- és zajmentes helyeken húzódik meg, ahol olyan mélyen tartózkodik, hogy háta és hasa is a rejtekhely falával érintkezzen. Búvóhelyei rendkívül változatosak. Szívesen vándorol felfelé, ezért gyakran a képkeretek, függönytartók, csillárok felfüggesztési helyeinél, a felső ablakkeret, vagy a falrések között tartózkodik, de ágyrepedésekben és a kárpitozott bútorok hézagaiban is elrejtőzhet, sőt meghúzódhat könyvek és ruhaneműk között is.
Amikor tápcsatornája csaknem teljesen kiürült, akkor indul teljes sötétben vándorútra. Érzékszervei fejletlenek. Az embert a hő- és párakülönbségről csak igen közelről találja meg. A nedves, nyirkos, vízgőzzel telített helyiségeket nem kedveli.
Legszívesebben embervérrel táplálkozik, de tartós éhezés esetén állatvért is szívhat. Melegben másodnaponként, hűvösebb időben hetenként szív vért, ami 5-10 percig eltart. Hidegben az éhezést rendkívül sokáig tűri, szobahőmérsékleten táplálék nélkül is 2-3 hónapig életben marad. A vérszívásra alkalmas helyet a szívókája végén található érzékszervével tapogatja ki. Leggyakrabban a nyak-, boka- és csuklótájékon szív vért, a viszketés azonban csak a vérszívás után órákkal jelentkezik. Természete egy adott helyhez köti és amennyiben táplálkozási lehetősége, rejtett életmódja zavartalan, azt nem szívesen hagyja el.
Döntően passzív módon terjed, leggyakrabban különféle használati tárgyakkal
(pl. bútorral, képpel, bontásból származó építkezési faanyaggal stb.), csomagokkal, illetve a szállító kocsik közvetítésével. Központi fűtéses lakóházon belül a szomszédos lakásokba a csövek áttörési helyein keresztül aktív módon is bekerülhet.

Emberbolha
(Pulex irritans)
Tartalom
Magyarországon közel 50 bolhafaj fordul elő. Többnyire egy-egy állat vérével táplál-koznak, nevük is ennek megfelelő (pl. kutyabolha, macskabolha stb.). Számos olyan bolha van azonban, és ilyen az emberbolha is, mely megszokott gazdáján kívül más állatból, így a sertésből is szív vért. Járványügyi jelentősége ezeknek a többgazdás bolháknak, elsősorban a trópusi patkánybolhának (Xenopsylla cheopis) van.
A különféle bolhák felismerése hasonlóságuk miatt igen nehéz. Egyes bolhafajok a fejükön, illetve torukon levő durva fogakból álló, ún. fésűszerv elhelyezkedése alapján különböztethetők meg.

Áttekintés

2-4 mm hosszú, fényes testű, sötétvörös, gesztenyebarna színű, lapos, szárnyatlan rovar. Lábai erős karmokban végződnek, hátsó lábpárjával akár 5-10 cm magasra és 10-30 cm távolságra is ugrani képes. Fején és torán fésűszerv nincs.



Teste a vérszíváshoz alkalmazkodott, szőrzete hátrafelé irányul, kiálló részek nincsenek rajta, tehát alakja igen alkalmas a szőrben, ruházatban való gyors előre-haladásra és tartózkodásra.
Teljes átalakulással fejlődik. A nőstény szabad szemmel alig látható petéit (egy-két éves élettartama során 4-500 db-ot) válogatás nélkül elhullatja, a földre ejti, amelyek ragadós felszínük miatt a padozat porába kerülnek.
A petéből kikelő szőrös testű, szem nélküli, hernyószerűen haladó lárvák a por, a szemét szerves anyagában fejlődnek és azzal táplálkoznak. Különösen ott fejlődnek jól, ahol a bolhaürülékkel együtt vér is kerül a szemétbe. Fejlődési idejük a hőmérséklettől és a relatív páratartalomtól függően nyári melegben 30-45 nap, télen azonban 6 hónap is lehet.
Három vedlés után a lárvák bebábozódnak, majd a bábból a kifejlett rovar rendszerint a lépések hangjára, dobbanásra ugrik ki és azonnal a vért adó gazdára igyekszik felkapaszkodni.
A hő és a nedvesség életfolyamatát jelentős mértékben befolyásolja. Legkedvezőbb számára a 18-20 °C hőmérséklet és a 70-80 %-os relatív páratartalom. Mivel életének nagy részét a lakásban, sertésólban, tehát optimális környezeti feltételek mellett éli, ezért az évszakoktól függetlenül elszaporodhat. Melegben igen élénk, hidegben szinte mozdulatlan.
Fénykerülő, a sima felszínen szalad és ugrál, ugrással menekül és így éri el áldozatát is. Többnyire olyan helyen tartózkodik, ahol reménye van arra, hogy a vért adó gazdát rendszeresen megtalálja.
Az imágó kizárólag vérrel táplálkozik. A vérrel pazarol, mielőtt megtölti gyomrát és beleit egész bélrendszerét átmossa, mindaddig, amíg végbelén a friss vért ki nem fecskendezi. Ezért bolhacsípés után a fehérneműn friss vérfoltok találhatók. A vérszívásban elég könnyen megzavarható, ezért amíg egyszer teleszívja magát, több helyen is beszúr. Vérszívása 1 perctől 2,5 óráig is eltarthat. Többnyire a lágyék- és deréktájon szív vért. Jóllakás után a gazdát elhagyja és védett, sötét helyen (pl. ágynemű között, levetett ruhában, kárpitozott bútorok mögött, padlózaton stb.) tartózkodik. Táplálék nélkül
1-3 hónapig képes élni. Üres épületben hosszú ideig vár a táplálékforrás visszaérkezésére.
Különösen kedvezőek számára a rögzített pad- és széksorok közötti nehezen takarítható hézagok, így a színházak, mozik és járművek, valamint a nyirkos, földes szobák padlója, a tantermek dobogó alatti területei.
Elsősorban passzív úton terjed. Az erősen elbolhásodott helyről a felkapaszkodott bolhát az ember viszi magával, majd a bolha leugrik, petét rak és elszaporodik. Egyik emberről a másikra alkalmanként át is ugorhat, sőt egyik helyiségből a másikba át is vándorol. Hosszabb ideig, több hónapig takarítatlan lakásban, ólban, istállóban található szerves anyagban hihetetlen mértékben elszaporodhat. A házi állatok is szerepet játszhatnak terjesztésében.
Tartalom

Galambóvantag
(Argas reflexus)
Tartalom
Galambfészek közelében, emeletes városi, vagy vidéki kertes házak lakásaiban alkalmilag jelenhet meg, de nem ritkán a baromfiólban is megtalálható.

Áttekintés

Átlagosan 4 mm hosszú, jóllakottan azonban 9 mm nagyságú, világossárga színű pókidomú. A nőstény minden vérszívás után 12-70 db petét rak le. A petékből kikelő lárvák lassú, 3-4 hónapos kifejléssel történő fejlődéséhez feltétlenül vérszívás szükséges.



Elsősorban a madarak vérével táplálkozik, de alkalmilag az emberből is szívhat vért.
A vérszívás ideje a kortól függ, amely lárvánál 1-2 óráig, az imágónál viszont csak 20-40 percig tart.
Az ágyi poloskához hasonló rejtett életmódot folytat, napközben eldugott helyen, a gazdaállat fészkének hasadékaiban, réseiben pihen és csak éjszaka időszakosan jár táplálék után.
Csípése igen kellemetlen viszketést vált ki és csalánkiütéshez hasonló, nehezen gyógyuló, hólyagos, nedvező bőrelváltozást, bőrgyulladást okoz. Az előidézett ártalom jellege és a kártevő életmódja miatt gyakran tévesztik össze az ágyi poloskával.
Az ember környezetében nem szaporodik el, mivel az embervér szívását követően napokon belül elpusztul.
A lakásba a nyitott ablakon keresztül jön be, ugyanis az elhagyott galambfészekből, az elhanyagolt padlásterekből, vagy az üres baromfiólakból a hosszú ideig tartó éhezés miatt kimászik.
Tartalom

Tyúkatka
(Dermanyssus gallinae)
Tartalom
A baromfiólak közelében található lakásokban fordulhat elő. Mivel más szárnyaso-kon, így verebeken, galambokon, sőt kalitkában tartható díszmadarakon is megjelenhet, ezért madár-tetűatkának is nevezik.

Áttekintés

Igen apró, 0.5-1 mm hosszú, sárga színű, a kullancshoz hasonló, de sokkal kisebb méretű pókidomú.
Kifejléssel gyorsan, kb. 2 hét alatt fejlődik ki. A nőstények peterakásához és a lárvák fejlődéséhez vérszívás szükséges. Ha nem jut a számára legkedvezőbb madárvérhez, alkalmilag lovak, szarvasmarhák, sőt az ember vérét is szívja. Az emberen azonban nem képes huzamosabb ideig tartózkodni. Az éhezést hónapokig is eltűri.
Napközben rejtett életmódot folytat, a résekben és hasadékokban bújik meg. Éjszaka jár táplálék után. Az emberre leggyakrabban az állatgondozás során, közvetlen érintkezéssel kerülhet, de az elhagyott ólakból és dúcokból a lakásba be is vándorolhat.
Csípése kellemetlen viszketést idéz elő és nehezen gyógyuló bőrgyulladást okoz.
Tartalom

Szuronyos istállólégy
(Stomoxys calcitrans)
Tartalom
A házi léggyel rokon faj. Főleg faluhelyen gyakran a lakásba bejutva, alkalmilag az embert is megszúrva idéz elő ártalmat.

Áttekintés

Zömök testű, szürkés színű, 4-8 mm hosszú rovar, de nagysága a lárvakorban kapott tápláléknak megfelelően változhat.


Testtartása igen jellemző. Szuronya szabad szemmel is könnyen és jól észrevehető, vissza nem húzható, hegyes végű tőr, nyugvó helyzetben vízszintesen előre meredő, amely vérszíváskor függőleges helyzetbe kerül.
A nőstény nyáron vérszívás után 60-130 petét rak le, amelyet életében akár húszszor is megismételhet. Elsősorban az istállóban, vagy a szabadban levő, szalmával kevert, nagy tömegű, nedves trágyában fejlődik, az elejtett trágyarakásokban nem. Fejlődési ideje kb. 1 hónap, élettartama 2-3 hét.
Vérszívással táplálkozik. Különösen a szarvasmarháknál okoz ártalmat, az embert a bokán, a lábszáron, de néha a kézen és a fejen is megcsípheti. Szúrásuk igen fájdalmas, és a ruhán keresztül is elérheti az embert. Vérszívása egy-egy alkalommal 2-10 percig tart, de könnyen megzavarható. Melegben naponta két alkalommal, hűvös időben csak
2-4 naponként szív vért. Az éhezést rosszul tűri.
Elég nyugodt természetű, általában a zárt helyeken tartózkodik, nagyobb számban csak az istállótól 50-100 méteres körzetben található. Vérszívás után függőleges helyzetben a fal felső melegebb részén, vagy a mennyezeten pihen, olyan helyen, ahol nincs levegőáramlás. Sötétben nyugalomban marad, napsütéses időben megtermékenyítés és peterakás céljából repül.
Hőigénye elég magas, legkedvezőbb számára a 30-35 °C hőmérséklet. 16 °C alatt nem szív vért és mozgását 12 °C alatt beszünteti. Hűvös időben védett, meleg, szélcsendes helyet keres. A házi léggyel ellentétben nem mászkál a földön és az ételen.
A lakásba, elsősorban az istállók és a trágyadombok közelében levő, szabadba nyíló helyiségbe estefelé, vagy vihar előtt, ha a levegő hirtelen lehűl húzódik be, ahol csak rövid ideig marad és mihelyt alkalma van rá, visszarepül az istállóba.
Tartalom

Böglyök
(Tabanidae)
Tartalom
Hazánkban közel 50 faj fordul elő, de az embert csak egyes fajok, pl. esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis), vagy a nagy bögöly támadják meg. A lakásba nem repülnek be, főleg a szabadban vízparton, erdőszélen, legelőkön csípik meg a munkától izzadó, vagy fürdőző embert. Csak a nőstények szívnak vért.

Áttekintés

Széles testű, vaskos legyek. Rovarlárvát pusztító, rabló életmódot folytató lárváik nyirkos, mocsaras rét iszapjában, igen lassan, 2-4 év alatt fejlődnek. Elsősorban nedves erdőkben, réteken, legelőkön, folyóparton élnek.
Különösen a háziállatokat károsítják, de nedves, párás, meleg, eső előtti időben szabadban az embert is megtámadják. Csípésük fájdalmas, vérzik, megduzzad és igen gyakran elgennyed.
Tartalom

Lepkeszúnyogok
(Phlebotomus)
Tartalom
Kevés helyen és nem nagy számban fordulnak elő.

Áttekintés

1-4 mm nagyságúak. Szárnytartásuk miatt igen rosszul repülnek, inkább néhány métert ugranak, így nem jutnak messze tenyészőhelyüktől. Lábatlan lárváik trágyában, korhadó növényi anyagokon lassan, 1-2 hónap alatt fejlődnek ki. Leggyakrabban barlangokban, faltörmelékek között, omladékos helyen, kövek alatt tenyésznek.
Éjszaka szívnak vért. Csípésük már beszúráskor is igen fájdalmas lehet és gyakran okoz duzzanatot.
Fénykerülők, nappal pincékben, lakások folyosóin és istállók sarkaiban tartózkodnak.
Tartalom

Púposszúnyogok
(Simuliidae)
Tartalom
A gyorsan folyó patakok mentén gyakran tömegesen fordulnak elő.

Áttekintés

1-5 mm nagyságú, légyszerű rovarok. Lárvái erős sodrású, oxigéndús folyóvízben, a mederfenékhez tapadva, lassan, kb. 3 hónap alatt fejlődnek ki.
A nőstények nappal, vagy alkonyatkor csoportokba verődve a legelésző állatokat seregestől támadják meg. Szélmentes, párás időben szabadban nappal az embert is agresszíven csípik, amely igen fájdalmas lehet. Éjjel nyugalomban vannak. Zárt terekbe nem jönnek be.
Tartalom

Törpeszúnyogok
(Ceratopogonidae)
Tartalom
Jól körülhatárolt, kis területeken (kertben, ligetben) okozhatnak helyi ártalmat.

Áttekintés

Igen apró, 0,5-1 mm nagyságú, muslicaszerű rovarok. Lárvái iszapban, vízi moszatban, esetleg fakéreg és moha alatt a földben igen lassan, kb. 1 év alatt fejlődnek ki.
Különösen bozótos, sziklás, mocsaras területeken szaporodnak el jelentős mértékben, olyan helyeken, ahol tenyészésük zavartalan.
Elsősorban a háziállatok vérszívói, de alkalmilag a lakásokba bejutva ugyancsak kellemetlenkedhetnek. Tenyészőhelyükhöz közel tartózkodnak, messzire nem vándorolnak. Többnyire estefelé, párás melegben, főleg zivatarok előtt csípnek, amely fájdalmas, égető és napokig tartó bőrgyulladást okozhat.
Tartalom

Endoparaziták

Emberi rühatka
(Sarcoptes scabiei var. hominis)
Tartalom

Áttekintés

0,3-0,4 mm nagyságú, szabad szemmel alig látható pókidomú.
A nőstény petéit a bőr szarurétegébe fúrt járatokban helyezi el. A petéből a lárva egy hét alatt kel ki. Kifejléssel fejlődik, a hímek egy, a nőstények két vedlés után válnak,
4-6 hét után ivaréretté. Szaporodása kezdetben igen gyors, azonban a szervezet által termelt ellenanyagok a szaporodás ütemét egy idő múlva lecsökkentik.
A hámsejtekkel táplálkozó rühatka a fizikai és kémiai behatások iránt igen érzékeny, a bőrről lekerülve száraz levegőn csak 1-2, nedves ruhán azonban kb. 10 napig életben marad.
Egygazdás parazita, kizárólag az emberen él, idegen gazdán csak átmenetileg tartózkodik. Az állatokon előforduló, az emberen élősködőhöz igen hasonló rühatkák az embert viszont csak kivételes esetben fertőzik meg.
A lárvák és az ivarérett nőstények a bőr hámjában a szaruréteg határán, a felülettel párhuzamosan haladó járatokat készítenek. A hímek inkább a bőr felszínének mélyedéseiben húzódnak meg. Leginkább azokon a testrészeken telepszik meg, ahol a bőr szarurétege vékony és kevés a szőrtüsző.
Nőkön az emlőbimbó környékén, férfiakon a hímvesszőn és a herezacskón, csecsemőkön a tenyéren és a talpon is megtelepedhet, illetve elszaporodhat.
Elsősorban közvetlen érintkezéssel terjed (pl. szexuális úton, verekedéssel, birkózással, kézfogással stb.), gyakori azonban, hogy a vakarózás miatt elszóródott peték és atkák a textílián keresztül (pl. fehérnemű, ágynemű, törülköző útján) fertőzik a fogékony embert. Terjedésében az együttalvás is szerepet játszik.


Az oldal az "Az egészségügyi kártevők biológiája és az ellenük való védekezés" (dr. Erdős Gyula - dr. Koncz Ágnes - Gállfy György) című jegyzet anyagának a felhasználásával készült.